Cégtörténet

Sziklai Róbertné könyvkötő mester vezetésével, immár 40 éve, családi vállalkozásként működik a Simultan Kft. a XIII. kerületben.
A kisszériás munkák tekintetében, a minőség és a mérsékelt ár vonatkozásában első helyet vívott ki a piacon.
A kézi könyvkötészet hagyományait legmagasabb szinten művelő személyi állomány mellett, a legmodernebben felszerelt műhellyel állunk megrendelőink rendelkezésére.

Rólunk írták

Töviről Hegyire, XIII. kerületi folyóirat

Arcok a kerületből rovat
Sziklai Róbertné

Bekötés és kikötés

Állandó szerzőnk sorozatában olyan emberek szólalnak meg. akiknek élete vagy munkássága - esetleg mindkettő - elválaszthatatlan a kerülettől. Mostani vendégünk Sziklai Róbertné. aki negyven éve bejelentett lakos szűkebb pátriánkban. és 1975 óta van saját könyvkötészete Újlipótvárosban. Illetve most már két üzlete is áll a Gergely Győző utcában: az újabbat veje, a hosszú távú terepfutó Sperka Tamás viszi. A családi vállalkozás adminisztratív teendőit a férje látja el, két gyermeke közül az egyik a tizenharmadik kerületben lakik, a másik itt dolgozik.

- Lehet, hogy monopolhelyzetben van?

- Ezt hogy érti?

- Arra gondolok, hogy akadnak-e még kézi könyvkötők minálunk?

- Legföljebb négy-öt. Kollégát legalább tizenöt esztendeje nem képeznek Magyarországon.

- S mi önnek a könyvkötészet?

- Az életem. Hetvenegy óta vagyok könyvkötő, hetvenkilencben nyitottam saját üzletet a Balzac utcában.

- Hajdanán arról álmodott, hogy kötni fog?

- Tulajdonképpen igen. Édesapám a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtárának volt az igazgatója, és a bibliotékához kötészet is tartozott. Az engem megfogott.

- Mi vonzotta annyira?

- A kézművesség tetszett. Nyilván azért is, mert - ennyi idő elteltével talán már nem hangzik fellengzősen - van kézügyességem. S jól éreztem, mi lehet a hivatásom: a szakmámért máig odavagyok.

- Mi abban a legjobb?

- Az, hogy az alkotás öröme mindennapos. Pedig korántsem mindennapos dolgokat kell véghez vinni: szinte napról napra akad egy-egy extrém kérés.

- Mindahánynak eleget tesz?

- A legtöbbnek igen. Méghozzá a legnagyobb alapossággal, engedményt soha nem adok magamnak és a családi vállalkozásban részt vevőknek sem. Nem félek kimondani: a belső igény már-már a művészí fok, mert a munkát tökéletesen megcsinálni, az igenis, művészet.

Függetlenül attól, hogy a feladatok túlnyomó részénél nem szükséges művészkedni.

- Melyik volt a legkülönösebb megrendelőre?

- Öt évvel ezelőtt az angol királynő fogadására készítettünk vendégkönyvet. A többes számot használom, mivel a cég adminisztratív ügyeit régóta a férjem intézi, míg őfelsége számára a vejem, a terepfutó Sperka Tamás állította elő az albumot. Mert - azon túl, hogy évente átfut a Mont Blanc-on és ultramaratoni versenyeken vesz részt - ő is könyvkötő; miután kilencvennyolcban elvette a lányomat, tőlem tanulta a szakmát.

- Egyszer csak beállított a Gergely Győző utcába II. Erzsébet?

- Nem, egy angol főnemes látta vendégül a királynőt, és erre az alkalomra rendelte meg a könyvet. Nem olyan nagycsoda,hogy éppen tőlünk, mivel magyar titkárnője volt.

- Felteszem, a koronás: unikumból nem lehet megélni...

- Ahhoz, hogy fenn lehessen maradni, elengedhetetlenek az állandó céges megrendelések. Húsz éven át gondoztuk például a Magyar Nemzeti Bank könyvtárának köteteit. Ám a bizalom kiérdemléséhez és hosszú távú megtartásához kikezdhetetlen minőséget kell produkálnunk.

- Ha az immár duplikált Gergely Győző utcai üzletet nézem, akkor ez alighanem sikerült!

- A kettőzésben a szerencse is nagy szerepet játszott. Másfél évtizede kimentem Párizsba a nagynénémhez, s ő azt kérdezte tőlem, mit szeretnék megnézni: az Eiffel-tornyot, a Montmartre-ot? Mondtam, egy könyvkötészetet. Bevitt egy akkora boltba, amekkora a miénk. Aztán annak a kis üzletnek a tulajdonosa négy esztendőn át ellátott bennünket munkával. Kamionnal hozták hozzánk a francia parlament titkosításmentes anyagait, de rendre bekötöttük a France Football című lap évfolyamait is. A páromnak ez különösen tetszett, hiszen a férjem hetvenhéttől hét éven át a Vasas labdarúgó-utánpótlásának szakágvezetője volt.

- A francia kapcsolat ma is él?

- Ó, nem, a párizsi kolléga a válság alatt tönkrement. De előtte még vásároltunk tőle egy használt, számítógép-vezérelt feliratozógépet, amely egész Közép-Kelet-Európában csak nekünk van.

- Honnan tudják, hogy ez az egyetlen ilyen masina a térségben?

- A hamburgi gyártótól, amelynél a gépet javítják.

-Hölgyet nem faggat arról az ember, vajon hány éves, de afelől talán érdeklődhetek: ha hetvenegytől ezzel foglalkozik meddig csinálja még?

- Amíg meg tudok felelni a legkényesebb szakmai kihívásoknak is. Egyenőre tartom a lépést és nincs szükségem arra a kudarctűrő-képességre, amelyet hat és tizenhét éves korom között a Honvéd tornászaként megszereztem.

- Azt már megkérdeztem, mi önnek a könyvkötészet, ám azt még nem: mi önnek a tizenharmadik kerület?

- Nem akarok unalmas lenni, de erre is csak azt mondhatom: az életem. Több mint negyven esztendeje van itt bejelentett lakásom, s nagyjából azóta saját műhelyem. Két gyermekem közül Balázs, aki az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének kutató matematikusa és a Corvinus Egyetem tanára, a kerületben lakik, míg a lányom, Flóra Angyalföldön, a Nyugdíjfolyósító Intézetben dolgozik. Öt unokám van, ide járnak iskolába, sportolni...Mindez együtt: elszakíthatatlan kötés.