Töviről Hegyire, XIII. kerületi folyóirat
Arcok a kerületből rovat (írta: Hegyi Iván) Sziklai Róbertné – Bekötés és kikötés
Állandó szerzőnk sorozatában olyan emberek szólalnak meg. akiknek élete vagy munkássága – esetleg mindkettő – elválaszthatatlan a kerülettől. Mostani vendégünk Sziklai Róbertné. aki negyven éve bejelentett lakos szűkebb pátriánkban. és 1975 óta van saját könyvkötészete Újlipótvárosban. Illetve most már két üzlete is áll a Gergely Győző utcában: az újabbat veje, a hosszú távú terepfutó Sperka Tamás viszi. A családi vállalkozás adminisztratív teendőit a férje látja el, két gyermeke közül az egyik a tizenharmadik kerületben lakik, a másik itt dolgozik.
Lehet, hogy monopolhelyzetben van?
Ezt hogy érti?
Arra gondolok, hogy akadnak-e még kézi könyvkötők minálunk?
Legföljebb négy-öt. Kollégát legalább tizenöt esztendeje nem képeznek Magyarországon.
S mi önnek a könyvkötészet?
Az életem. Hetvenegy óta vagyok könyvkötő, hetvenkilencben nyitottam saját üzletet a Balzac utcában.
Hajdanán arról álmodott, hogy kötni fog?
Tulajdonképpen igen. Édesapám a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtárának volt az igazgatója, és a bibliotékához kötészet is tartozott. Az engem megfogott.
Mi vonzotta annyira?
A kézművesség tetszett. Nyilván azért is, mert – ennyi idő elteltével talán már nem hangzik fellengzősen – van kézügyességem. S jól éreztem, mi lehet a hivatásom: a szakmámért máig odavagyok.
Mi abban a legjobb?
Az, hogy az alkotás öröme mindennapos. Pedig korántsem mindennapos dolgokat kell véghez vinni: szinte napról napra akad egy-egy extrém kérés.
Mindahánynak eleget tesz?
A legtöbbnek igen. Méghozzá a legnagyobb alapossággal, engedményt soha nem adok magamnak és a családi vállalkozásban részt vevőknek sem. Nem félek kimondani: a belső igény már-már a művészí fok, mert a munkát tökéletesen megcsinálni, az igenis, művészet.
Függetlenül attól, hogy a feladatok túlnyomó részénél nem szükséges művészkedni.
Melyik volt a legkülönösebb megrendelőre?
Öt évvel ezelőtt az angol királynő fogadására készítettünk vendégkönyvet. A többes számot használom, mivel a cég adminisztratív ügyeit régóta a férjem intézi, míg őfelsége számára a vejem, a terepfutó Sperka Tamás állította elő az albumot. Mert – azon túl, hogy évente átfut a Mont Blanc-on és ultramaratoni versenyeken vesz részt – ő is könyvkötő; miután kilencvennyolcban elvette a lányomat, tőlem tanulta a szakmát.
Egyszer csak beállított a Gergely Győző utcába II. Erzsébet?
Nem, egy angol főnemes látta vendégül a királynőt, és erre az alkalomra rendelte meg a könyvet. Nem olyan nagy csoda, hogy éppen tőlünk, mivel magyar titkárnője volt.
Felteszem, a koronás: unikumból nem lehet megélni…
Ahhoz, hogy fenn lehessen maradni, elengedhetetlenek az állandó céges megrendelések. Húsz éven át gondoztuk például a Magyar Nemzeti Bank könyvtárának köteteit. Ám a bizalom kiérdemléséhez és hosszú távú megtartásához kikezdhetetlen minőséget kell produkálnunk.
Ha az immár duplikált Gergely Győző utcai üzletet nézem, akkor ez alighanem sikerült!
A kettőzésben a szerencse is nagy szerepet játszott. Másfél évtizede kimentem Párizsba a nagynénémhez, s ő azt kérdezte tőlem, mit szeretnék megnézni: az Eiffel-tornyot, a Montmartre-ot? Mondtam, egy könyvkötészetet. Bevitt egy akkora boltba, amekkora a miénk. Aztán annak a kis üzletnek a tulajdonosa négy esztendőn át ellátott bennünket munkával. Kamionnal hozták hozzánk a francia parlament titkosításmentes anyagait, de rendre bekötöttük a France Football című lap évfolyamait is. A páromnak ez különösen tetszett, hiszen a férjem hetvenhéttől hét éven át a Vasas labdarúgó-utánpótlásának szakágvezetője volt.
A francia kapcsolat ma is él?
Ó, nem, a párizsi kolléga a válság alatt tönkrement. De előtte még vásároltunk tőle egy használt, számítógép-vezérelt feliratozógépet, amely egész Közép-Kelet-Európában csak nekünk van.
Honnan tudják, hogy ez az egyetlen ilyen masina a térségben?
A hamburgi gyártótól, amelynél a gépet javítják.
Hölgyet nem faggat arról az ember, vajon hány éves, de afelől talán érdeklődhetek: ha hetvenegytől ezzel foglalkozik meddig csinálja még?
Amíg meg tudok felelni a legkényesebb szakmai kihívásoknak is. Egyenőre tartom a lépést és nincs szükségem arra a kudarctűrő-képességre, amelyet hat és tizenhét éves korom között a Honvéd tornászaként megszereztem.
Azt már megkérdeztem, mi önnek a könyvkötészet, ám azt még nem: mi önnek a tizenharmadik kerület?
Nem akarok unalmas lenni, de erre is csak azt mondhatom: az életem. Több mint negyven esztendeje van itt bejelentett lakásom, s nagyjából azóta saját műhelyem. Két gyermekem közül Balázs, aki az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének kutató matematikusa és a Corvinus Egyetem tanára, a kerületben lakik, míg a lányom, Flóra Angyalföldön, a Nyugdíjfolyósító Intézetben dolgozik. Öt unokám van, ide járnak iskolába, sportolni…Mindez együtt: elszakíthatatlan kötés.